A jövő évre

Zaz: Je veux

Donnez moi une suite au Ritz, je n’en veux pas !
Des bijoux de chez CHANEL, je n’en veux pas !
Donnez moi une limousine, j’en ferais quoi ? papalapapapala
Offrez moi du personnel, j’en ferais quoi ?
Un manoir a Neufchatel, ce n’est pas pour moi.
Offrez moi la Tour Eiffel, j’en ferais quoi ? papalapapapala

Refrain:
Je Veux d’l’amour, d’la joie, de la bonne humeur, ce n’est pas votre argent qui f’ra mon bonheur, moi j’veux crever la main sur le coeur papalapapapala allons ensemble, découvrir ma liberté, oubliez donc tous vos clichés, bienvenue dans ma réalité.

J’en ai marre de vos bonnes manières, c’est trop pour moi !
Moi je mange avec les mains et j’suis comme ça !
J’parle fort et je suis franche, excusez moi !
Finie l’hypocrisie moi j’me casse de là !
J’en ai marre des langues de bois !
Regardez moi, toute manière j’vous en veux pas et j’suis comme çaaaaaaa (j’suis comme çaaa) papalapapapala

Refain x3:
Je Veux d’l’amour, d’la joie, de la bonne humeur, ce n’est pas votre argent qui f’ra mon bonheur, moi j’veux crever la main sur le coeur papalapapapala Allons ensemble découvrir ma liberté, oubliez donc tous vos clichés, bienvenue dans ma réalité !

 

És egy kis asszocációs ráadás, hasonló szellemben.

Szél (újra)

szél mint téma (időnként) kicsit közhelyes meg szentimentális, de lám – minő meglepetés – sokféle arca van! És lehet ezt jól is. Nagyon-nagyon jól.

Mostanában az alábbiakat hallgatom naphosszákat – más persze nagyon, mint az East, de hát nyilván más, miért ne lenne. És még csak nem is a témába vagyok belebolondulva, egyszerűen így alakult. Most raktam össze és egybe a Noir Désirt meg a kisteheneket. Egyik jobb, mint a másik. Visznek, utazás.

Noir Désir: Le Vent Nous Portera

Kistehén: Elviszi a szél

Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél

Azt súgtad, maradjak
Féltettél, de már késő pillanat
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél

Simogatást, kedvességet
Sebed, ami sebemhez tévedt
Körülöttünk forgó Napok, csak pillanatok a tegnapok
Majd elvisz a szél

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba’, elázott frázisok,
Amit majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél

Még a tenger emelkedik,
Mérleg-világra születik, elviszem árnyékom hátán
A hamvaidat majd elviszi a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Valaki jár

Ezek a kalákások annyira jók, hogy muszáj ezt is. Az eredeti, mint valami zsoltár. Ez meg nem tudom, milyen, csak úgy hátborzongató, ahogy van.

Kányádi Sándor – HS7: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Kék tűzeső

Szergej Jeszenyin – Csík zenekar és Kiss Tibor: A kék tűzeső

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást
megutáltam: rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol…
Legelőször most szeretek,
búcsúzva a duhajkodástól.

(Weöres Sándor fordítása)

Az eredeti is szép, de a kalákás úriembereket vajh ki nézné csibészeknek? Pláne ilyen konszolidált többszólamúságban. Ezt egy olyan garabonciásnak kell elővezetni, mint Kiss Tibor. Az az igazi.

Brel

 

Jaques Brel: Dans le port d’Amsterdam

Nem is tudom, mikor hallottam először Brelt, és talán nem is ez volt tőle az első, de ahogy meghallottam, azonnal beleszerelmesedtem. Nagy-nagy kedvencem ez a dal,  az egyik  legnagyobb. Már ha létezhet több nagy szerelem egyszerre ugye, de tételezzük föl, hogy lehet ilyen. Zseniális. Na jó, ha túlzás is a zseniális, minimum figyelemreméltó. Nem is gondolnám pedig, hogy részeg matrózok és az óceán levegőjén aszalódó kurvák érdekelhetnek ennyire, pedig de. A mélyen keserű lendülete, a szenvedélye, mindene tetszik. Nem is tudom, szentimetális-e vagy inkább groteszk, de nem is akarom eldönteni. David Bowie – szerintem legalábbis – csak nehezen ér a nyomába, ha elér odáig egyáltalán. Persze nem rossz ő se ám!

Hanem… Breltől az első persze az örök sláger,  a Ne me quite pas volt, hosszú évekkel ezelőtt. Ez az egyik legmegrendítőbb dal, ami csak létezhet, amiket én ismerek, azok közül legalábbis. A lelki meztelenség, a kiszolgáltatottság, a  megalázottság és a kétségbeesés összes kínos és furdaló érzésével. Nézni és hallgatni is rossz néha, szinte úgy érzem, el kell fordítsam a szemem, mert rossz látni, olyan sok, annyira fölkavar. A szöveg meg valami gyönyörű, pláne franciául, mert minden költőisége mellett van benne valami végtelen keresetlenség. Már amennyit én ebből értek és érzek.

Laisse-moi devenir
L’ombre de ton ombre
L’ombre de ta main
L’ombre de ton chien
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas
Ne me quitte pas

“Hagyd, hogy az árnyékod árnyéka, a kezed árnyéka, a kutyád árnyéka legyek, ne hagyj el…!”  Ez kegyetlenül mellbe vág.

Széthullik

Frans Floris

Frans Floris: A lázadó angyalok bukása, 1554

Nem lehetsz ilyen megkövült szobor
Ócska színész bábok színpadán
Az egyetlen elveszett való
Halott turista egy kísértetgondolán

Innen nézve üres és silány
Makogó mirelit Isten figyel
Macskáknak játszik Honky-tonk zongorán
Egy skizoid Mikiegér, mer’ ő látni égi jel

Sebesült szárnyak a műtasztalon
A bokorban zombiálom lapul
A TV-showban lángoló Babylon
Krisztus a Lipóton gyűlölni tanul

Egymásnak feszül megannyi akarat
A vágytól kataton görcsben zihál
Sáros a nyelvem vér és salak
Az ólom Napóleonon bosszút áll

Itt vagyok hát, kaput nyissatok
Halljátok átkozott nevem
Pofozzatok fel, bajszos angyalok
Mutassátok, hol van a szerelem

Feldobtam és az élére állt az érem
Csöndes háború, néma fegyverek
Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen
Egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg

(Quimby)

Lovecats

Jamie Cullum és Katie Melua: Love Cats

Rég jártam erre… Most ennyihez volt kedvem. És hogy félreértés ne legyen: Jamie Cullum miatt.

Ah
We move like cagey tigers
We couldn’t get closer than this
The way we walk
The way we talk
The way we stalk
The way we kiss
We slip through the streets
While everyone sleeps
Getting bigger and sleeker
And wider and brighter
We bite and scratch and scream all night
Let’s go and throw
All the songs we know…

Into the sea
You and me
All these years and no one heard
I’ll show you in spring
It’s a treacherous thing
We missed you hissed the lovecats

We’re so wonderfully wonderfully wonderfully
Wonderfully pretty!
Oh you know that I’d do anything for you…
We should have each other to tea huh?
We should have each other with cream
Then curl up by the fire
And sleep for awhile
It’s the grooviest thing
It’s the perfect dream

Into the sea
You and me
All these years and no one heard
I’ll show you in spring
It’s a treacherous thing
We missed you hissed the lovecats

We’re so wonderfully wonderfully wonderfully
Wonderfully pretty!
Oh you know that I’d do anything for you…
We should have each other to dinner huh?
We should have each other with cream
Then curl up in the fire
Get up for awhile
It’s the grooviest thing
It’s the perfect dream

Hand in hand
Is the only way to land
And always the right way round
Not broken in pieces
Like hated little meeces…
How could we miss
Someone as dumb as this?

I love you… let’s go…
Oh… solid gone…
How could we miss
Someone as dumb as this?

Vigyázz, ha jön a boldogság!

ZárayVámosi. És aki saját magától kitalálja, melyik film zenéjére szösszentették ezt a darabot – Bradányi Iván írta a szöveget -, az megjutalmazhatja magát egy csokival.

Vigyázz, ha jön a boldogság,
Vigyázz, sokáig nem vár rád,
Vigyázz, van egy-két napod,
Ha el nem kapod,
Már megy is tovább…
Vigyázz, ha jön a boldogság,
Vigyázz, sokáig nem vár rád,
Vigyázz, nyisd ki a szemed,
Tárd ki a szíved,
Ne engedd tovább…

Egy villanás és azután nincs tovább,
Hív egy távoli álomkép.
Csak menj a gyönyörű úton át,
Mit szíved kíván, csak így lesz tiéd!
Egy kézfogás, egy igazi jó barát
Többet ér minden álomnál.
Egy szív, ha valaki gondol rád,
Mondd, mi kellene más?!

Vigyázz, ha jön a boldogság,
Vigyázz, oly könnyen ellopják,
Vigyázz, hogy el ne fusson,
Neked is jusson
Egy nyíló virág.
Vigyázz, ha jön a boldogság,
Vigyázz, örülj, hogy épp itt járt.
Nevess, fütyülj a múltra,
S tiéd lesz újra
Az egész világ!

Megfejtés: Colonel Bogey March

(Híd a Kwai folyón, 1957)

Bírom, ahogy éppen menekülnek a boldogságba vagy pont előle… ki tudja? Értem, hogy fölösleges összefüggést keresni a sláger eredete meg a reá kreált szövegezet között, de azért ilyen asszociációs készséget ritkán tapasztal az ember, ezt bárki beláthatja. Szót érdemel. 

Egy korábbi Kwai folyó-féle földolgozás: itt. És most megyek csokit enni…

Dalszöveg, amit nem értek

“Viharként tombol már a messzi távol…”

Egészben itt. A lényeg azonban épp ez az első sor.

Margarita, utózönge

A már említett dalocska fölkerült a Mester-blogra. Hozzátettünk valamit a Nagy Egészhez.