Szél

East: Szél repítse lelkem

Egy időben – nem éppen mostanában –  bele voltam zúgva ebbe a dalba, nem tudom megmondani, vajon miért. És pedig első hallásra. Azon ritka alkalmakkal ahányszor csak meghallottam a tévében vagy a rádióban, ha tudtam, ott hagytam csapot-papot, hogy rohanjak olvadni. Pedig tulajdonképpen elég szentimentális, az olyanon meg inkább nevetni szoktam. Aztán az is lehet persze, hogy épp ez az ok. Bizonyos hangulatokhoz meg lelkiállapotokhoz nem passzolnak a nagyon magvas gondolatok meg a hosszasan és nagy fáradságok árán emésztendő zenék. 

Aztán ma véletlenül rábukkantam, és nagyon megütött. Mit nem tesz a nosztalgia!

(És ráadásul a gitárnál feltűnik Maróthy Zoltán! Ha jól látom. Éljenek a rockerek meg Roxa a negyedik c-ből!)

Advertisements
Előző bejegyzés
Következő bejegyzés
Hozzászólás

1 hozzászólás

  1. Szél megint « Napló kontemplál

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: