Föloldásként

Reynaldo HahnPaul Verlaine: L’Heure Exquise

La lune blanche
Luit dans les bois ;
De chaque branche
Part une voix
Sous la ramée …

Ô bien-aimée.

L’étang reflète,
Profond miroir,
La silhouette
Du saule noir
Où le vent pleure …

Rêvons, c’est l’heure.

Un vaste et tendre
Apaisement
Semble descendre
Du firmament
Que l’astre irise …

C’est l’heure exquise.

 

A hold a fák közt

A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan, ág zörg,
és mindenütt
hangok remegnek…

Ó, hogy szeretlek.

A tó sötéten
őrzi hideg
tükrén az ében-
árnyu füzet;
szél jaja rezzen…

Álmodj, szerelmem.

Maga a kék menny
ereszkedik
a csillagfényben,
mely gyöngyeit
szikrázva szórja…

Isteni óra!

(Szabó Lőrinc fordítása)

Reklámok
Előző bejegyzés
Következő bejegyzés
Hozzászólás

7 hozzászólás

  1. Makka

     /  2009. augusztus 7.

    Tyúha, nagyon ovációznak!:)
    (mondjuk, értem…)

  2. Celle

     /  2009. augusztus 7.

    Jaja. :-) Érdeke, hogy vannak, akiknek nem tetszik, amikor ezt a stílust és korszakot énekli, pedig szerintem épp hogy ngaoyn illik a hangjához. Nem magától értetődő választás, mert nem lehet úgy brillírozni, mint a barokkal, amit neki írtak, naná. Nem is feltétlenül mindegysik mestermű. De olyan kifejező, szép hangja van, hogy szerintem simán szuper. Lírai, ahogy kell. És ráadásul férfi hang, eredteileg meg ezeket nőknek, szopránoknak írták leginkább… Vicces. :-)

  3. Makka

     /  2009. augusztus 8.

    Nem mondom, hogy órákig tudnám ezt a stílust hallgatni, de így, tőle valóban kifejezetten élvezetes. Sőt, hogy utaljak a következő posztodra, simán el tudnám képzelni egy ilyen vámpírozásban is, ha már a romantika meg a nem evilágiság, szépség stb. Na nem úgy, hogy maga a nagyon érzékeny viszont földöntúli erővel rendelkező vámpír énekelje – az lenne maga a groteszk – hanem, mondjuk, kísérőzeneként, leány megbűvölésére, elandalítására. Akit egyébként rendszerint nem is kell bűvölni, andalítani, önállóan is bűvölődik és andalul (van ilyen szó?:-D).

    Egyébként, anélkül, hogy ismerném ezeket a dalokat, teljesen egyértelműen kiderül, hogy nőknek írták, úgy értem, női előadóknak, viszont Jaroussky olyan pluszt ad hozzá a férfi mivoltával és ezzel a “női” hanggal, még azt is mondhatnám, hogy női előadásmóddal (bármi legyen is az), hogy sokkal érdekesebb az egész. A minőség meg egyszerűen alap.

  4. Makka

     /  2009. augusztus 8.

    Ja, még a brilírozáshoz meg ehhez a líraisághoz. Egyszerűen nem lehet elvonatkoztatni a kisfiús bájától, amihez meg szerintem is kifejezetten illenek az ilyen dalok, nemcsak a hangjához, mestermű vagy nem. És valahogy az volt az érzésem tegnap este, amikor megnéztem ezt a videót, hogy amikor “kijön” az előadásból, akkor igazán jól szórakozik. Nemcsak az, hogy ünnepli a zongorakísérőjét, messze nem. Szerintem a széles vigyor nem annak szól.

  5. Celle

     /  2009. augusztus 8.

    Meg hogy ezeknek a daloknak – és a szövegeknek is – fontos része az “érzékiség”, úgy értem, a szenzualitás. Az meg benne és a hangjában van elég. :-)

    Vannak női előadók, akiktől szívesen hallgatok dalokat, bár nem éppen ez a kedvenc műfajom.

    Véronique Gens – Fauré: Après un rêve

    Cecilia Bartoli – Pauline García Viardot: Hai luli

    Lucia Popp – G. Mahler: Urlicht (nagyon más, mint a fentiek)

    De a kontratenorságtól meg Jaroussky személyiségétől kétségtelen, hogy unikális lesz ez a francia repertoár. Még a CD címe, az Opium is találó. :-)

  6. Celle

     /  2009. augusztus 9.

    Carestini:

  1. Fêtes galantes « Napló kontemplál

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: