Befejeztem a regényt, és azt kell mondjam: tetszett. Nem egy akciófilm pergő eseménysorára kell számítani, biztos kell az élvezetéhez némi hajlandóság, de aki szereti az orosz irodalmat, az valószínűleg nem csalódik benne. A szöveg szinte teljesen végig Zsivago nézőpontjából szól, a halála után azonban – természetesen – mivel ez már többé nem lehetséges, például nem. [...]

Hogy ne csak tájakat írjunk le, valami személyesebbet is szeretnék idézni. Talán azt is jól érzékelteti ez a részlet, hogy milyen tartózkodó és finom a  szöveg minden borzalom ellenére is, amit helyenként ábrázol. Több mint két hónap telt el azóta, hogy egy városi útjából nem tért haza este, hanem ott maradt Larissza Fjodorovnánál, otthon pedig [...]

Az eleven részletek nemcsak a tájleírásokra, hanem az emberi viselkedés és karakter megfigyelésére, ábrázolására is jellemzőek. Legyenek azok – látszólag – apró mozzanatok, háttéresemények elemei vagy akár a főszereplők tulajdonságai. Minden részletnek jelentősége van, semmi sincs véletlenül, mert minden sorsszerű vagy legalábbis metaforikus jelentéssel bír, ha másképp nem is, úgy biztosan, ahogyan a címszereplő tudatában, [...]

Legmeghatározóbb élményem eddig a szöveggel: a sok-sok leírás, a rengeteg lírai részlet, a hasonlatok és metaforák hadával megidézett táj, ami mindig a szemlélő tudatán, érzelmein, emlékein szűrődik át. A táj – legyen az a természet vagy az ember építette városi környezet akár – szerves része a történetnek, talán azon keresztül tudjuk meg a legtöbbet, még [...]