Találtam még néhány érdekes részletet a Saramago-szövegben. Van persze több is, de ezekről szeretnék most egy kicsit gondolkodni. Félelmetes az egész. Tiszteletlen. Könyörtelen. És azért megrázó, mert a színvonal magas. Nem köpköd, nem acsarkodik, csak egyszerűen és szépen odarakja az orrunk elé. A következőket például egy hosszas leírás, egy körmenet végtelennek tűnő taglalása, méteres körmondatainak [...]

Bent az első bika, bement a második, bement a harmadik, jött a tizennyolc gyalogos torreádor, akiket Kasztíliából szerződtetett súlyos pénzért a Szenátus, aztán lovasok léptettek a térre, lándzsájukat döfték, a gyalogosok papírdíszes dárdákat szúrtak, s az a lovag, akinek a bika nekiment, lerántván róla a köpenyét, a bikának ugrasztja a lovat, s kardjával megsebzi az [...]

Blimunda fölállt a lócáról, lángot gyújtott a tűzhelyen, leveseslábast tett az állványra, és amikor a leves felforrt, egy részét két nagy szilkébe szedte, és fölszolgálta a két férfinak, mindezt pedig egyetlen szó nélkül tette, azóta ki sem nyitotta a száját, hány órája is már, mióta megkérdezte, Hát magát hogy hívják, és bár előbb a pap [...]