A király táncol

Nehezen tudok ám betelni vele, de sose is ment könnyen. Olyan harmónia árad belőle, annyi elegancia! Végtelen könnyedség. Terápiás hatása van rám a fiatalembernek, úgy éljek, már amikor nem izgulom magam éppen halálra egy-egy meccs alatt. A videó kissé giccses, a zene gáz, de nem ez a lényeg… viszont! Egészen biztosan barok zene szól, amikor pályára lép [...]

Emlékmentés (A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Bach-hangversenye, 2008)

Már reggel óta a Magnificatra gyúrtam. Johann Sebastian Bach zenéje mindig fölvidít, s mert tudom, hogy így lesz, már víg kedéllyel érkezem a koncertre. A tökéletes nap receptje: zárd Bachhal! Ez a muzsika csupa kacskaringós mégis szigorú matematika, egy hosszú-hosszú, szinte végtelen vonal, ami kígyózik, tekergőzik, és ellenállhatatlanul húz magával, kifelé a csigaházból, amibe időnként [...]

Ünnep

  Giotto di Bondone: 17 jelenet Krisztus életéből: 1. Jézus születése, 1304-06. Én meg közben teljsen elfelejtettem békés, szép karácsonyt kívánni, ami azért valószínűleg egyáltalán nem véletlen, máshol szoktam az ilyesmit. Giotto és Bach azért mégis megéri. És persze jöhet bármikor, csak azért Bach nélkül mégse úgy karácsony a karácsony. Ez meg az egyik legeslegszebb, amit ismerek. Önmagában [...]

De legszebb a futóbab

CARRACCI, Annibale: Babevő (1580-90)

Stop and Hear the Music

Joshua Bell Bachot játszik Egyáltalán nem friss ez a történet, annak idején elég nagy port kavart, és minden áldott reggel eszembe jut, amikor munkába menet igyekszem a metróhoz. Ott az aluljáróban is játszik egy férfi – egészen szépen -, ha nem is maga Joshua Bell. Máskor meg egy idős cigányember nótákat húz. Még máskor egy [...]

Delphine Galou

J. S. Bach: Erbarme dich, mein Gott (Máté-passió, BWV 244) Megint nőnap. Bájos nő szinte férfias hanggal, most fedeztem föl, ezidáig még csak nem is hallottam róla. Vagy csak nem emékszem rá, ami azért nem valószínű, mert ilyesmire nem lehet nem emlékezni. Anti-jaroussky. Persze nem csak Jaroussky, úgyhogy itt Andreas Scholltól ugyanez. Se csúnya.

‘Pastiche’

Reynaldo Hahn-Théophile de Viau: À Chloris S’il est vrai, Chloris, que tu m’aimes, (mais j’entends que tu m’aimes bien,) je ne crois pas que les rois mêmes aient un bonheur pareil au mien. Que la mort serait importune de venir changer ma fortune pour la félicité des cieux ! Tout ce qu’on dit de l’ambroisie [...]

RF

Kicsit gondolkodtam, kell-e ez, nem kifejezetten témábavágó, de hát történt, ami történt az elmúlt hetekben, azaz van apropó. Meg aztán a maga módján ez is művészet. Ráadásul nagyon ügyes a videó: kifejező, jól összeszedett, tökéletes a zene, és tényleg meggyőz róla, hogy van abban a “religious experience”-ben valami. Ha pedig kiemelkedő élményekre vadászunk, akkor ez [...]

Hosszú hétvége bonyodalmakkal

Szörnyű hétvégém van, csak meg ne ártson! House-maraton itt, Roland Garros ott, azt sem tudom, hova kapjak. A nehézségeket azonban áthidaltam: Händel és Inger Dam-Jensen a megoldás. Händel: Julius Caesar, Se pietà de me non senti Talán most ez a szopránária tetszik a legjobban. Mindenesetre nyugtat, lazít, regenerál, ami alaposan rám is fér.

Unásig Jaroussky

Ciaccona del Paradiso e del Inferno (névtelen szerző) 29ème festival d’Ambronay, 2008. szeptember 18. Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megint billentyűzetre kapom Philippe Jaroussky nevét és munkásságát, mert már erősen túlteng, de így hozta a sors.   Egyrészt napok óta szinte mást sem kutatok és hallgatok a YouTube-on, mint azokat a dalokat, amelyeket Opium c. albumán vezet [...]

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.