The National

Hogy néha írjak is valamit, ma nagyon sokat ezt meg ezt meg ezt:

 

De tőlük jöhet bármi.

A jövő évre

Zaz: Je veux

Donnez moi une suite au Ritz, je n’en veux pas !
Des bijoux de chez CHANEL, je n’en veux pas !
Donnez moi une limousine, j’en ferais quoi ? papalapapapala
Offrez moi du personnel, j’en ferais quoi ?
Un manoir a Neufchatel, ce n’est pas pour moi.
Offrez moi la Tour Eiffel, j’en ferais quoi ? papalapapapala

Refrain:
Je Veux d’l’amour, d’la joie, de la bonne humeur, ce n’est pas votre argent qui f’ra mon bonheur, moi j’veux crever la main sur le coeur papalapapapala allons ensemble, découvrir ma liberté, oubliez donc tous vos clichés, bienvenue dans ma réalité.

J’en ai marre de vos bonnes manières, c’est trop pour moi !
Moi je mange avec les mains et j’suis comme ça !
J’parle fort et je suis franche, excusez moi !
Finie l’hypocrisie moi j’me casse de là !
J’en ai marre des langues de bois !
Regardez moi, toute manière j’vous en veux pas et j’suis comme çaaaaaaa (j’suis comme çaaa) papalapapapala

Refain x3:
Je Veux d’l’amour, d’la joie, de la bonne humeur, ce n’est pas votre argent qui f’ra mon bonheur, moi j’veux crever la main sur le coeur papalapapapala Allons ensemble découvrir ma liberté, oubliez donc tous vos clichés, bienvenue dans ma réalité !

 

És egy kis asszocációs ráadás, hasonló szellemben.

About her

Malcolm McLaren: About Her

 

Tavaly ilyenkor nagyon sokat hallgattam ezt, úgyhogy kicsit nosztalgiázom. Talán a novemberi időjáráshoz passzol, talán nem, mindenesetre ez a videó elég ügyes. Érdemes.

Makrancűzés

Morcheeba: Even Though

(élőben, Musiques du monde, RFI)

Kutyakaland

Sajnos kutyavadászattal telnek a napjaink több mint két hete, mely vadászat keretében vagy épp lezárásaként ma délelőtt az Illatos úton jártunk. Kaland volt  a javából.

Felkerekedtünk jó anyámmal, akiben egyébként egy stratéga veszett el, ezt már hosszú évekkel ezelőtt megállapítottuk apámmal, tuti városokat lehetne elfoglalni a vezetésével, ez mindig is így volt, mióta csak az eszemet tudom. Pár évtizede legalábbis egészen biztosan így volt.  Ma már talán kevésbé lennének ilyen ambíciói… bár sose késő az ilyesmi.

Elindultunk, ő tudta az utat. Ezt mondta legalábbis, mert azért annyira mégsem, mint kiderült. Mert nem tudta ám pontosan, hol kell leszállni a buszról, csak azt, hogy hány megállót kell menni. Nyolcat. Na most az a rohadék busz persze nem állt meg minden megállóban, így hiba csúszott a számításba, és bár anyám erősen hitte, hogy ha Illatos útnak hívják a  megállót, az nekünk jó lesz, azért korántsem volt ez biztos, ahogy erre nem is mulasztottam el fölhívni a figyelmét. Sebaj. Érdeklődünk. Mire ő egy laza mozdulattal oda fordul a mellette álló, első látásra is és nyilvánvalóan szén alkoholista öregemberhez, hogy ugyan mondaná már meg, jó helyen készülünk-e leszállni a kutyatelephez. Engem ugyan kicsit aggasztott a sörösdoboz az öregember kezében, amit úgy szorongatott út közben, mintha az élete múlna rajta legalábbis. Időnként kortyolt is belőle egyet-egyet vigyázva és nagy körültekintéssel, mikor ránt a busz. Nem szép dolog pocsékolni, ugye.

Az meg frappáns magabiztossággal közölte, hogy kell még kettőt menni, tehát nyugodtan szálljunk le a következőnél, mert a második lesz az, azaz menjünk még egyet… Mondtam anyámnak, hogy meglepőnek találtam a választását, de erre azt felelte, hogy ez az ember állt mellette, különben is helyi lakosnak látszott a kis bevásárlószatyrával, ő ezért aztán úgy gondolta, csak tudja, mit beszél.  Hát jó.

Azért mi – biztos, ami biztos –, leszálltunk az elsőnél. Nem a másodiknál, az elsőnél. Nyilván kellett még gyalogolnunk több száz kilométert, enyhe túlzással, viszont e tanulságos ám kiábrándító gyaloglás közben – az Illatos út egyébként is Budapest legpocsékabb, legszürreálisabb, legszürkébb helyei közé tartozik, amin a pocséta idő és az eső sem sokat segít –, megtudhattuk, hogy nem az első, nem a második, hanem a harmadik megállónál kellett volna leszállnunk. A kapuban tesz le a busz, ha az ember ügyes. Öröm az élet! Visszafelé gyerekjáték!

És ugyan teljesen hiába és feleslegesen mentünk, legalább kerekedett az útról egy közepesen jó, de viszonylagos élvezettel elmesélhető sztorink…

Friss

Csak mert bírom és jó. Ma nem hallgattam sok zenét, nem olyan vasárnap ez valahogy, de ezt mégis. És akkor már ide is.

 

Jamie Cullum and the Heritage Orchestra: You and Me are Gone

(Royal Albert Hall on 26th August 2010, BBC Proms)

Szél (újra)

szél mint téma (időnként) kicsit közhelyes meg szentimentális, de lám – minő meglepetés – sokféle arca van! És lehet ezt jól is. Nagyon-nagyon jól.

Mostanában az alábbiakat hallgatom naphosszákat – más persze nagyon, mint az East, de hát nyilván más, miért ne lenne. És még csak nem is a témába vagyok belebolondulva, egyszerűen így alakult. Most raktam össze és egybe a Noir Désirt meg a kisteheneket. Egyik jobb, mint a másik. Visznek, utazás.

Noir Désir: Le Vent Nous Portera

Kistehén: Elviszi a szél

Azt hiszem, ki kéne szállni
Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon
Nem félek, minden rendben lesz
Ott, ahol elvisz a szél

Azt súgtad, maradjak
Féltettél, de már késő pillanat
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél

Simogatást, kedvességet
Sebed, ami sebemhez tévedt
Körülöttünk forgó Napok, csak pillanatok a tegnapok
Majd elvisz a szél

Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom
Autóm a galaxisba’, elázott frázisok,
Amit majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Elmúlt éveink illata ajtód előtt áll
Végtelen a végzet, nekünk ebből már nem marad,
Ha elviszi a szél

Még a tenger emelkedik,
Mérleg-világra születik, elviszem árnyékom hátán
A hamvaidat majd elviszi a szél
Majd minden eltűnik, elvisz minket a szél

Valaki jár

Ezek a kalákások annyira jók, hogy muszáj ezt is. Az eredeti, mint valami zsoltár. Ez meg nem tudom, milyen, csak úgy hátborzongató, ahogy van.

Kányádi Sándor – HS7: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

Kék tűzeső

Szergej Jeszenyin – Csík zenekar és Kiss Tibor: A kék tűzeső

A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról.
Legelőször most szeretek,
búcsúzva duhajkodástól.

Kívántam a bort, a leányt
s mi voltam? Elgazosult kert.
De most az ivást-mulatást
megutáltam: rontja az embert.

Csak téged lássalak én,
az örvényt barna szemedben.
Ne bolyongj a múlt sürüjén,
ne lakjék más a szivedben.

Te finom-suhanásu leány,
makacs szíved érti-e végre:
a csibész szeretni tud ám!
És engedelmes a vére!

Fene mind az ivó-helyeket,
verset sem írok, ha kivánod;
simogatnám lágy kezedet
s hajadat, mint őszi virágot.

Örökre nyomodba megyek,
itthon, vagy akárhova, távol…
Legelőször most szeretek,
búcsúzva a duhajkodástól.

(Weöres Sándor fordítása)

Az eredeti is szép, de a kalákás úriembereket vajh ki nézné csibészeknek? Pláne ilyen konszolidált többszólamúságban. Ezt egy olyan garabonciásnak kell elővezetni, mint Kiss Tibor. Az az igazi.

Szél

East: Szél repítse lelkem

Egy időben – nem éppen mostanában –  bele voltam zúgva ebbe a dalba, nem tudom megmondani, vajon miért. És pedig első hallásra. Azon ritka alkalmakkal ahányszor csak meghallottam a tévében vagy a rádióban, ha tudtam, ott hagytam csapot-papot, hogy rohanjak olvadni. Pedig tulajdonképpen elég szentimentális, az olyanon meg inkább nevetni szoktam. Aztán az is lehet persze, hogy épp ez az ok. Bizonyos hangulatokhoz meg lelkiállapotokhoz nem passzolnak a nagyon magvas gondolatok meg a hosszasan és nagy fáradságok árán emésztendő zenék. 

Aztán ma véletlenül rábukkantam, és nagyon megütött. Mit nem tesz a nosztalgia!

(És ráadásul a gitárnál feltűnik Maróthy Zoltán! Ha jól látom. Éljenek a rockerek meg Roxa a negyedik c-ből!)

Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.