The National

Hogy néha írjak is valamit, ma nagyon sokat ezt meg ezt meg ezt:   De tőlük jöhet bármi.

A jövő évre

Zaz: Je veux Donnez moi une suite au Ritz, je n’en veux pas ! Des bijoux de chez CHANEL, je n’en veux pas ! Donnez moi une limousine, j’en ferais quoi ? papalapapapala Offrez moi du personnel, j’en ferais quoi ? Un manoir a Neufchatel, ce n’est pas pour moi. Offrez moi la Tour Eiffel, [...]

About her

Malcolm McLaren: About Her   Tavaly ilyenkor nagyon sokat hallgattam ezt, úgyhogy kicsit nosztalgiázom. Talán a novemberi időjáráshoz passzol, talán nem, mindenesetre ez a videó elég ügyes. Érdemes.

Emlékmentés – BÖF, 2007 / Paris qui dort | filmkoncert

René Clair némafilmje [1923] Yan Maresz kísérőzenéjével [2005] Szeretek szemlélődni. Nemcsak a produkciót, a köretet is szívesen szemügyre veszem. Tudjátok, milyen emberek jöttek el az előadásra? Két szemük, két fülük volt, mint nekem (egyenlő esélyekkel indultunk tehát), tán néha még párizsis-vajas zsömlére is fanyalodnak, mint én, és sorban állnak az újságosnál reggelente, mint mi mindannyian. [...]

Húsz éve

Húsz évvel ezelőtt, 1990. október 25-én volt az első bérletes előadásunk az Operában. Illetve dehogy!  Az Erkel Színházban. Puccini Pillangókisasszonyát láttuk. Gimnazista voltam, ez volt életem vagy legalábbis kezdődő operrajongásom legelső előadása. Utólag visszagondolva nem vagyok benne biztos, hogy olyan nagyon kivételes, nagyszerű előadásról lett volna szó, sőt, de az élő zene, a játék, a [...]

Emlékmentés (BTF 2008/Angol Barokk Szólisták és a Monteverdi Kórus – Bach: János-passió BWV 245)

Zenéről írni a világ leghülyébb dolgai közé tartozik. Hátrányos helyzetem többszörös. Nem vagyok költő: nem tudom elég szépen kifejezni és érzékeltetni -, nem vagyok szakértő zenész: nem tudom elég kritikusan végigfülelni és pontosan körülírni azt, amit hallok. Nekem csak véleményem van és élményeim. Viszont én vagyok az átlagközönség! – ez az egy előnyöm lehet. Ha [...]

Makrancűzés

Morcheeba: Even Though (élőben, Musiques du monde, RFI)

Emlékmentés (filmkoncert – Zeneakadémia, BÖF 2007. október 15.)

Nosferatu, a félelem szimfóniája (Friedrich Wilhelm Murnau 1921-es némafilmje, a Nosferatu – Wolfgang Mitterer zenéjével orgonára és elektronikára.) Tulajdonképpen meg sem lepődtem, hogy a Nosferatuhoz „orgonakíséret” született. Vagy ti még nem gondolkodtatok azon, miért kell épp a hangszerek királynője a Gonosznak? A Fantomnak az operaházból, Scarpiának a Tosca Te Deumjában, Mefisztónak a Faust templomi jelenetében. [...]

Defekt

Tegnap kimbiztünk barátnémmal – éljen Tápiószecső – , aztán csak kilyukadtam megint a Homo defektusnál. Van az egész számban valami nekifeszülés. Az eredeti verzióban ott is marad, fojtva. Ebben, az újabb változatban viszont robban. Talán azért is szeretik sokan ez utóbbit  jobban, mert kiszabadul, föloldódik.  Lehet üvölteni, elengedni, fejeket elveszíteni. Erre van a koncert, vezetnek [...]

Tíz év

Kéti kedvéért salakblog helyett… Roger Federert GS-címekben és tornagyőzelmekben mérjük, hiszen teniszező. Talán lehet piszok, aljadék ember is tizenhatszoros győztes, meg összekalapálhat valahogy egy karrier grandslamet, nem tudom, de talán mégsem. Mert olyan nagy álom, annyi munka, alázat, hit és kitartás kell hozzá, mert a tizenhat GS-cím egy út, amiben minden egyes stáció számít, ahol nem arról [...]

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.