Butterfly

Cheryl Barkert először a valaha volt legbájosabb Bohéméletetben láttam a tévében: Sydneyből, Luhrmann rendezésében – aki akkoriban még nem volt akkora sztár, pláne nem ismert rendező Magyarországon -, és David Hobsonnal – aki azóta már afféle megasztár Ausztráliában. Ezekért a kedves emlékekért vettem meg évekkel később a fenti Pillangót DVD-n, meg persze nagyon izgatott Robert Wilson rendezése. Akárki [...]

161/5

Elég fáradt vagyok, úgyhogy eltartott egy darabig, míg fölfogtam a feladatot, plusz míg helyükre raktam a számokat. Még mindig a Villette-et nyűvöm, az utóbbi napokban nem jutott rá annyi időm, pedig elég érdekes a szerelmi szál, ami és ahogy bontakozik.  Tehát a 161. oldal és az 5. mondat. Újabb problémák: vajon csak a teljes, egész [...]

‘Pastiche’

Reynaldo Hahn-Théophile de Viau: À Chloris S’il est vrai, Chloris, que tu m’aimes, (mais j’entends que tu m’aimes bien,) je ne crois pas que les rois mêmes aient un bonheur pareil au mien. Que la mort serait importune de venir changer ma fortune pour la félicité des cieux ! Tout ce qu’on dit de l’ambroisie [...]

Fêtes galantes

Jean-Antoine Watteau: L’accord parfait, 1717-18 Minden mindennel összefügg: tudtam eddig is a közhelyet, de ma este aztán tényleg összefutottak a szálak. A héten Watteau-képeket szemezgettem a neten Váncsa írása miatt. Ma délután Verlaine után koslattam a Jaroussky-videó miatt. Estére pedig valahogy odáig jutottam, hogy órákig Faurét hallgattam a YouTube-on. Tőle pedig már csak egy lépés ugye [...]

Föloldásként

Reynaldo Hahn-Paul Verlaine: L’Heure Exquise La lune blancheLuit dans les bois ;De chaque branchePart une voixSous la ramée …Ô bien-aimée.L’étang reflète,Profond miroir,La silhouetteDu saule noirOù le vent pleure …Rêvons, c’est l’heure.Un vaste et tendreApaisementSemble descendreDu firmamentQue l’astre irise …C’est l’heure exquise.   A hold a fák közt A hold a fák közt szikrázva süt; gally [...]

Csak erős idegzetűeknek!

Az ínyencségekről jutott eszembe dédanyám egyik szakácskönyve és az itt elkövetkezendő szösszenet. Roppant fontos és gyakorlatias szócikk, bárki szükségét láthatja, ugyan lassan már csirkét se senki, nemhogy bármi mást… Legalábbis Budapesten tuti nem. Pár évvel ezelőtt Makkával nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, amikor ráleltem, és fölolvastam neki – hogy másképp – a telefonba. Teknős [...]

Watteau 2.

Jean-Antoine Watteau: Tanulmány női fej, 1710-es évek

Még még Villette

Még mindig a Villette-en gondolkodom, nem hagyom magam, mert vannak itt érdekes dolgok, amiket nem lehet annyiban hagyni.  Mi is a helyzet? Egyes szám első személyben halljuk végig a főszereplőt, gyakorlatilag visszaemlékezésről (fiktív visszaemlékezésről!) van szó, amiből számos dolog következik. Leginkább az, hogy az ő – azaz Lucy Snowe – szempontján kívül nem létezik semmi [...]

Watteau

Jean-Antoine Watteau: Két táncos, 1716-17.

Rossini pulykája

Kiindulópontunk ezúttal Rossini pulykája leend, ez az ízletes és fölöttébb illatos madár, amely a művészetek éteri világához több szálon is kapcsolódik. Készítéséhez mindenekelőtt leakasztjuk a falról Gainsborough, Fragonard, Maulbertsch, Watteau vagy más hasonló kaliberű művész néhány eredeti grafikáját, eladjuk őket, az árukon pedig szarvasgombát vásárolunk, ami az internet segítségével immár nálunk is megtehető. Választhatunk, persze, [...]

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.